Két legyet egy csapásra, avagy a kultur csöves

Két legyet egy csapásra, avagy a kultur csöves

 Szombat reggel kaptam magam 10 magasságában nekiálltam stoppolni a benmorei kert előtt (előtte nem lett volna értelme mivel alig jár erre autó), szerencsém volt az első autó meg is állt. A keresztútnál kitett ami Glasgow felé vezet. A következőre 10 percet kellett várnom ami el is vitt Glasgow határába, itt egy jó félórás ácsorgás és meredt  mosolygás következett. Az emberek arca mindent elárul ilyenkor. Sokszor fenn hangon kacarásztam, mert olyan fejet vágtak, hogy azon bizony mást nem is lehet. A savanyú tekintetektől kezdve volt ott minden. A Glasgow-i kertben 4-5 órát töltöttem, leginkább az arborétumi rész Sorbus és Alnus fajainak fényképezésével voltam elfoglalva. A kertet elhagyva gondoltam na most fogok egy kocsit és megyek edinburghba, ahan persze, de csak gondoltam. Az eső kegyetlenül leszakadt, az autópálya felhajtóknál senki sem vett fel, így gyalog indultam kifelé a főkereszteződéshez. Ez bele tellett vagy 3-4 órámaba mire kilyukadtam A helyen és alig voltak autók már akkor az úton. Az eső hol esett, hol nem, még este 11 kor megállt egy autó, de csak félútra ment valami kis faluba, amit én nem vettem igénybe a további kilátásokra való tekintettel. Így a közeli Morissons bevásárló központ felé vettem az irányt valami fekvőhely után nézgelődve. A boltban még voltak bent, de már bezárt, a biztonsági ember gyanúsan méregetett, így arrébb álltam gondolván, hogy majd az éjj leple alatt vissza osonok. Így is tettem 11:30 körül visszamentem és rátaláltam a tutira. A bevásárló kocsik és a fal között középen pont egy embernyi fekvőhely van. Oda be is másztam a többi cuccommal és aludni tértem.

Reggel fütyörészésre ébredtem meg szakadó esőre. No mondom ez így nem frankó, vártam a bolt nyitásig majd vettem müzliszeletet meg egy csokit(kivételes) majd stoppolni kezdtem a megint csak szakadó esőben jó 1,5 órát nyomtam szintén gyér kocsijárás mellett. Ekkor gondoltam, na akkor gyerünk busszal az idő drága. Így a közeli buszmegállóban leintettem egy 900as buszt és 7 fontért Edinburghba nyargaltam. Az idő ott gyönyörű volt, így rögvest a kert felé vetettem magam. A bejárathoz érve letettem a nagycuccomat, egy kerti sétán vettem részt, majd rögtön a növények fotózásába kezdtem. A kert területileg nem olyan nagy mint a benmorei, intenzív, mindenhol makulátlan edge-k (no jó nem mindenhol, de ahol a papok táncolnak, ott igen), gyönyörű gyűjtemény. Természetesen nem felejtettem el a falak és kerítések mögé is beverekedni magamat, mert azért néha lelni ilyen helyeken őrizgetett jobbnál jobb növényeket. A nap gyorsan elszállt, a fényképező memóriája megtelt, pedig ekkor még következett a hétfő. A növényfajokról részletes leírást nem adnék, csak annyit, hogy a Sorbusok, Alnusok, Betulak, Salixok túlnyomó többségét lejártam. Számomra nagyon új volt a Betula coryllifolia. A kertből zárszóra csak ki bandukoltam a növényekkel jóllakottan és kábultan, ellenben éhesen, kimerülten. Ekkor a belváros felé vettem az irányt felmásztam az öregvárosba, majd egy esti Istentiszteletre maradtam fent. A látvány az eső ellenére is szép volt. Az utcán skót dudaszó és megannyi pub morajlása. Ezt megjárva fekvőhely után nézni indultam. Az Inverleith Park a Botanikus Kert tőszomszédságában szimpatikusnak tűnt, mivel a környék nem a szegények birodalma. Én nem tudtam, hogy ilyen házakban is laknak emberek (lehet, hogy csak dísz), de minden ablakon benézve antik bútorok, zongora, meg teLepjáró a kertben. A krikett pálya meletti öltözők teraszát mindenképp  ajánlani tudom, az este 11ig rikácsoló sirályok seregeitől eltekintve. Még egy rövid sétára indultam a környéken,majd vissza tértem és előpakoltam felszerelésem.

 Hétfőn reggel a Nappal keltem, és reggeli sétára mentem szintén a várba valamint egy arabhoz tértem be elemózsiát vásárolni. A reggelim igen kiadósra sikeredett 1kg kenyér, valami sonka és 1l Kubu. A kertbe nyitásra vissza is értem és a könyvesboltban kezdtem, mert az eső mily meglepő esni kezdett, no meg jobbnál jobb könyvek vártak. A kertben pedig az tanulós nap következett a betelt memória miatt. Az Alnusok és Betula fajok megkülönböztetésével kezdtem foglalkozni, valamint a sziklakert kihelyezett „kő” tálakat is jól körbejártam. A Nap a végére gyönyörűen sütni kezdett és persze a Quercusokat sem hagytam ki a sorból és nagy örömömre a Q. alnifolia rejtőzködő példányát is jól szemügyrevettem (jó fotó nem készült megint, hogy a macska rúgja meg). Az egyik üvegházban a Kauri fenyőket vettem észre nagy örömömre. Közben a hazajövetelről is egyeztettem és másnap ¾ hatot beszéltünk meg, mivel jöttek a kertbe autóval. Az este megint sétával telt a Polish Shop ablakában nagy betűkkel: magyar termékek kaphatok, amit valaki egy jól célzott golyóstoll vonással javított, magyar termékek kaphatókra. Hozzájutottam egy Borsodi sörhöz, meg egy túrórudihoz., amit a tengerparton fogyasztottam el. Visszafelé egy Lidlbe tértem be és egy kiló műzlivel lettem boldogabb és a táskám nehezebb. A városban még körüljártam, majd a krikett pálya bevált eresze felé oldalogtam, közben még egy helyi focicsapat látványos és szép játékát néztem kissé csepegő esőben, majd 11 körül megint aludni tértem.

A reggeli indulás kicsit megviselt, de koránt sem volt megterhelő ülni a kocsiban, majd még a délután egy jó is Rhododendron előadás volt, valamint egy botanikai ábrázolással is foglalkozó Charles Rennie Mckinthos munkásságát bemutató kis prezentáció, így az innen vett idézettel zárnám be gondolataimat.

„Art is the flower – life is the green leaf”

C.R.M.

A Kecaj

Íme a gép előállt

a Sipkás hegyek lábánál

A heti eseményekről: A hét igencsak esős volt, a hét elején havas csúcsok köszöntöttek reggelente. A tó melletti ágyakat mulcsoltuk illetve gyomláltuk. A szerdai napon volt szerencsém a kert adatbázisába belenézni és erről egy féldélelőttös beszélgetést eltölteni. A délutáni program pedig ezüst színű alulemezbe nyomkodtam az újonnan jött növények számait. Csak néhány közülük: Maytenus magellanica, Acer davidii stb. A tegnapi nap délelőtt ezeknek a számoknak gyártottam egy műhelyben drótból karókat, majd a délután ismét a gyomlálásé volt a szerep. A mai napon is kijutott a gyomlálásból, de nem ez a legfontosabb. Vettem tegnap este egy bringát 30 fontért. Kék színű, nem kényelmi példány, kissé rozsdás, de gurul és van rajta egy baromi jó gyerek csengő. A bácsika akitől vettem nagyon szabadulni akart volna tőle, no de inkább 30 font 15 hétre mint minden alkalommal busz oda vissza 5 fontokért.  A hétvégén bank holiday lesz, így csak kedden kezdődik a hét. A hét folyamán voltam még egy hegyen is, aminek nem igazan van neve, mert csak egy pukli, de első igazi jó mocsaram, amit itt találtam, frankó kis tőzeg tavakkal, gyapjúsással, Droserakkal és társaikkal.
Most szép idő van bár a nagykabát elkél még.  A bringa a közeli fánál várja, hogy újra tekerésre kerüljön a sor. :)
(Az agy könnyen képes átállni ékezetmentes módra, az esetleges ékezetmentes szavakhoz az ékezetet tessék hozzágondolni.)
Éppen a héten jöttünk rá, hogy a kert portáján van wifi így a záróra utáni ajtó melletti ücsörgés ideje van most.