Két legyet egy csapásra, avagy a kultur csöves
Szombat reggel kaptam
magam 10 magasságában nekiálltam stoppolni a benmorei kert előtt (előtte nem
lett volna értelme mivel alig jár erre autó), szerencsém volt az első autó meg
is állt. A keresztútnál kitett ami Glasgow felé vezet. A következőre 10 percet
kellett várnom ami el is vitt Glasgow határába, itt egy jó félórás ácsorgás és
meredt mosolygás következett. Az emberek
arca mindent elárul ilyenkor. Sokszor fenn hangon kacarásztam, mert olyan fejet
vágtak, hogy azon bizony mást nem is lehet. A savanyú tekintetektől kezdve volt
ott minden. A Glasgow-i kertben 4-5 órát töltöttem, leginkább az arborétumi
rész Sorbus és Alnus fajainak fényképezésével voltam elfoglalva. A kertet elhagyva
gondoltam na most fogok egy kocsit és megyek edinburghba, ahan persze, de csak
gondoltam. Az eső kegyetlenül leszakadt, az autópálya felhajtóknál senki sem
vett fel, így gyalog indultam kifelé a főkereszteződéshez. Ez bele tellett vagy
3-4 órámaba mire kilyukadtam A helyen és alig voltak autók már akkor az úton.
Az eső hol esett, hol nem, még este 11 kor megállt egy autó, de csak félútra
ment valami kis faluba, amit én nem vettem igénybe a további kilátásokra való
tekintettel. Így a közeli Morissons bevásárló központ felé vettem az irányt
valami fekvőhely után nézgelődve. A boltban még voltak bent, de már bezárt, a
biztonsági ember gyanúsan méregetett, így arrébb álltam gondolván, hogy majd az
éjj leple alatt vissza osonok. Így is tettem 11:30 körül visszamentem és
rátaláltam a tutira. A bevásárló kocsik és a fal között középen pont egy
embernyi fekvőhely van. Oda be is másztam a többi cuccommal és aludni tértem.
Reggel fütyörészésre ébredtem meg szakadó esőre. No mondom
ez így nem frankó, vártam a bolt nyitásig majd vettem müzliszeletet meg egy
csokit(kivételes) majd stoppolni kezdtem a megint csak szakadó esőben jó 1,5
órát nyomtam szintén gyér kocsijárás mellett. Ekkor gondoltam, na akkor gyerünk
busszal az idő drága. Így a közeli buszmegállóban leintettem egy 900as buszt és
7 fontért Edinburghba nyargaltam. Az idő ott gyönyörű volt, így rögvest a kert
felé vetettem magam. A bejárathoz érve letettem a nagycuccomat, egy kerti sétán
vettem részt, majd rögtön a növények fotózásába kezdtem. A kert területileg nem
olyan nagy mint a benmorei, intenzív, mindenhol makulátlan edge-k (no jó nem
mindenhol, de ahol a papok táncolnak, ott igen), gyönyörű gyűjtemény.
Természetesen nem felejtettem el a falak és kerítések mögé is beverekedni
magamat, mert azért néha lelni ilyen helyeken őrizgetett jobbnál jobb
növényeket. A nap gyorsan elszállt, a fényképező memóriája megtelt, pedig ekkor
még következett a hétfő. A növényfajokról részletes leírást nem adnék, csak
annyit, hogy a Sorbusok, Alnusok,
Betulak, Salixok túlnyomó többségét lejártam. Számomra nagyon új volt a Betula coryllifolia. A kertből zárszóra
csak ki bandukoltam a növényekkel jóllakottan és kábultan, ellenben éhesen,
kimerülten. Ekkor a belváros felé vettem az irányt felmásztam az öregvárosba,
majd egy esti Istentiszteletre maradtam fent. A látvány az eső ellenére is szép
volt. Az utcán skót dudaszó és megannyi pub morajlása. Ezt megjárva fekvőhely
után nézni indultam. Az Inverleith Park a Botanikus Kert tőszomszédságában
szimpatikusnak tűnt, mivel a környék nem a szegények birodalma. Én nem tudtam,
hogy ilyen házakban is laknak emberek (lehet, hogy csak dísz), de minden
ablakon benézve antik bútorok, zongora, meg teLepjáró a kertben. A krikett
pálya meletti öltözők teraszát mindenképp
ajánlani tudom, az este 11ig rikácsoló sirályok seregeitől eltekintve.
Még egy rövid sétára indultam a környéken,majd vissza tértem és előpakoltam
felszerelésem.
Hétfőn reggel a
Nappal keltem, és reggeli sétára mentem szintén a várba valamint egy arabhoz
tértem be elemózsiát vásárolni. A reggelim igen kiadósra sikeredett 1kg kenyér,
valami sonka és 1l Kubu. A kertbe nyitásra vissza is értem és a könyvesboltban
kezdtem, mert az eső mily meglepő esni kezdett, no meg jobbnál jobb könyvek
vártak. A kertben pedig az tanulós nap következett a betelt memória miatt. Az Alnusok és Betula fajok megkülönböztetésével kezdtem foglalkozni, valamint a
sziklakert kihelyezett „kő” tálakat is jól körbejártam. A Nap a végére
gyönyörűen sütni kezdett és persze a Quercusokat
sem hagytam ki a sorból és nagy örömömre a Q.
alnifolia rejtőzködő példányát is jól szemügyrevettem (jó fotó nem készült
megint, hogy a macska rúgja meg). Az egyik üvegházban a Kauri fenyőket vettem
észre nagy örömömre. Közben a hazajövetelről is egyeztettem és másnap ¾ hatot
beszéltünk meg, mivel jöttek a kertbe autóval. Az este megint sétával telt a
Polish Shop ablakában nagy betűkkel: magyar termékek kaphatok, amit valaki egy
jól célzott golyóstoll vonással javított, magyar termékek kaphatókra.
Hozzájutottam egy Borsodi sörhöz, meg egy túrórudihoz., amit a tengerparton
fogyasztottam el. Visszafelé egy Lidlbe tértem be és egy kiló műzlivel lettem
boldogabb és a táskám nehezebb. A városban még körüljártam, majd a krikett
pálya bevált eresze felé oldalogtam, közben még egy helyi focicsapat látványos
és szép játékát néztem kissé csepegő esőben, majd 11 körül megint aludni
tértem.
A reggeli indulás kicsit megviselt, de koránt sem volt
megterhelő ülni a kocsiban, majd még a délután egy jó is Rhododendron előadás volt, valamint egy botanikai ábrázolással is
foglalkozó Charles Rennie Mckinthos munkásságát bemutató kis prezentáció, így
az innen vett idézettel zárnám be gondolataimat.
„Art is the flower – life is the green leaf”
C.R.M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése